A rövid válasz: tipikus számban nem érdemes a szobanövényekre VOC-szűrőként számítani. Ettől még nem igaz, hogy egyáltalán nem távolítanak el szennyező anyagokat. A kérdés az, hogy passzívan elhelyezve adnak-e akkora többletet, amely normál szellőzés mellett már érdemben javítja egy szokásos lakás vagy iroda levegőjét.
A laboreredmény még nem szobai teljesítmény
A növények kedvező VOC-eltávolítási eredményeinek túlnyomó része kis, lezárt, légcsere nélküli kamrákból származik. Ilyen környezetben mérhetővé válhat az a lassú folyamat is, amelyet egy valódi helyiség folyamatos légcseréje mellett alig lehetne észrevenni.
Ezért félrevezető közvetlenül átültetni a kamrakísérletek eredményét egy nappalira vagy irodára. Egy szellőző helyiségben a kintről érkező és a távozó levegő sokkal gyorsabb VOC-eltávolítást eredményezhet, mint néhány cserép passzív jelenléte. Nem a növényi folyamat létezése kérdéses, hanem a gyakorlati léptéke.
Mekkora ez a léptékkülönbség?
Egy lektorált áttekintés 196 korábbi kísérleti eredményt számított át egységes mérőszámra. Ehhez a tisztalevegő-szállítási rátát, vagyis a CADR-t használta, amely lehetővé tette az eltérő körülmények között mért VOC-eltávolítás összehasonlítását.
A passzív cserepes növények medián teljesítménye növényenként óránként 0,023 köbméter tiszta levegőnek felelt meg. Ez a szokásos épületszellőzés VOC-eltávolításához képest elhanyagolható.
Az áttekintés becslése szerint a légcsere teljesítményének eléréséhez négyzetméterenként körülbelül 10–1000 cserepes növényre lenne szükség. A tartomány széles, mert a kísérleti körülmények és a vizsgált növény–VOC párosítások is eltértek. A gyakorlati üzenet ettől nem változik: egy lakásban vagy irodában reálisan elhelyezhető növények száma nagyon messze van az ehhez szükséges mennyiségtől.
A szobanövények mérhető VOC-eltávolítása nem azonos azzal, hogy egy szellőző helyiség levegőjét is érdemben megtisztítják.
Nem minden növényes rendszer ugyanaz
A következtetés a szobában passzívan álló cserepes növényekre vonatkozik. Nem terjeszthető ki automatikusan az aktív botanikai biofilterekre, amelyek ventilátorral vezetik át a levegőt a gyökérzónán. Ezek más rendszerként működnek, ezért a teljesítményük is eltérhet.
Az eltávolítás egy része ráadásul a talajhoz és a gyökérzóna mikrobiomjához kapcsolódhat, nem kizárólag a levelekhez. A rendelkezésre álló bizonyíték azonban nem számszerűsíti, hogy a lombozat, a talaj és a mikrobiom mekkora részt vállal a teljes hatásból.
A bizonytalanság nem tünteti el a különbséget
A bemutatott bizonyítékanyagban nincs előre rögzített egészségügyi vagy gyakorlati küszöb arra, hogy pontosan mekkora VOC-csökkenést nevezzünk érdeminek. Kevés a hosszú távú mérés ténylegesen használt, normálisan szellőző lakásokból és irodákból, a fő számszerű következtetés pedig egy meghatározó áttekintésre épül. A bizonyítékanyag azt sem részletezi, hogy az egyes növényfajok, VOC-k, háttérkoncentrációk és kibocsátási ütemek miként befolyásolják az eredményeket.
Ezek valódi korlátok, ezért nem indokolt minden növényre és minden helyzetre kategorikus kijelentést tenni. A valós helyiségekben végzett mérések hiánya ugyanakkor nem bizonyítja, hogy nincs hatás. A jelenlegi adatokból az következik, hogy a tipikus passzív növénymennyiség teljesítménye várhatóan túl kicsi a normál légcseréhez képest.
Mire érdemes támaszkodni?
Ha a cél a beltéri szennyezők csökkentése, a gyakorlati kiindulópont a kibocsátó források kontrollja és a szellőztetés. Ezt az EPA is alapvető intézkedésként kezeli, bár az útmutató nem hasonlítja össze közvetlenül a növényeket és a szellőzést.
Szobanövényt tehát nyugodtan tarthatunk, de reális számban ne tekintsük a szellőzés helyettesítőjének vagy számottevő VOC-szűrőnek. A vizsgált, szűk állításra a válasz igen: normál szellőzés mellett a passzív növények többlethatása várhatóan nem elég az érdemi beltéri levegőminőség-javuláshoz.
