Mit állítunk valójában?
A vizsgált állítás szerint a legalább nyolc héten át tartó napi szójaétel- vagy szójafehérje-fogyasztás a szója nélküli étrendhez képest csökkenti a férfiak össz- vagy szabad tesztoszteronszintjét, illetve növeli az ösztradiolszintet. Ez konkrét, laboratóriumban mérhető hormonális hatást jelentene, nem pedig általános véleményt a szója egészségességéről.
Erre a rövid válasz: nemigen. Az állított hormonális eltolódás nem jelent meg a legerősebb összesített klinikai bizonyítékban. Ez nem zár ki minden lehetséges fogyasztási helyzetben minden hatást, de a hétköznapi döntéshez fontosabb, mint az elszigetelt, szélsőséges esetek.
Mit mutatnak együtt a klinikai vizsgálatok?
A legfontosabb összegzés egy 2021-ben megjelent meta-analízis. Összesen 41 klinikai vizsgálat eredményeit vonta össze, és nem talált szignifikáns változást a férfiak szérumában mért össztesztoszteron vagy szabad tesztoszteron szintjében.
Az ösztrogének esetében ugyanez volt a kép: sem az ösztradiol, sem az ösztron szintje nem változott szignifikánsan. Az összesítésben szójaélelmiszerek, szójafehérje és izolált izoflavonok is szerepeltek. Egyik kategóriánál sem jelent meg hormonális hatás.
A dózis és a vizsgálatok időtartama szerinti alcsoportok sem mutattak eltérő eredményt. Vagyis az összkép nemcsak egyetlen szójakészítményből vagy egy szűk fogyasztási mintából rajzolódott ki.
Miért Nemigen, és miért nem kategorikus cáfolat?
A nem szignifikáns eredmény azt jelenti, hogy a vizsgálatok összesítésében nem sikerült megbízható hormonváltozást kimutatni. Nem jelenti automatikusan azt, hogy bármilyen csekély hatás lehetetlen, vagy hogy a szója minden adagban, minden férfinál pontosan ugyanúgy viselkedik.
Nincs külön összesítés kizárólag azokról a vizsgálatokról, amelyek napi fogyasztást legalább nyolc héten át, összehasonlítható szója nélküli kontrollal értékeltek. A rendelkezésre álló bizonyítékból az sem ítélhető meg pontosan, mekkora változás férhet még bele a bizonytalansági tartományba: ehhez számszerű hatásbecslésekre, konfidenciaintervallumokra és előre meghatározott klinikai küszöbökre lenne szükség.
Az sem tisztázott kellően, hogy az életkor, a kiindulási hormonszint, az egészségi állapot vagy a konkrét termékforma módosítja-e az eredményt. Ezek valós korlátok, de nem fordítják meg a bizonyíték irányát: a rendelkezésre álló klinikai összkép nem támogatja a tesztoszteroncsökkenésről vagy ösztradiol-emelkedésről szóló állítást.
Mit kezdjünk az extrém fogyasztás esetével?
Egy 2022-es esetjelentés extrém szójatej- és izoflavonbevitel mellett másodlagos hipogonadizmust és feminizációs tüneteket írt le. A tünetek a fogyasztás megszüntetése után javultak.
Ez figyelemre méltó, de egyetlen beteg kontroll nélküli története. Nem mutatja meg, hogy a szója okozta-e a változásokat, milyen gyakran fordulhatna elő hasonló eset, vagy mit jelent mindez a szokványos fogyasztásra nézve. Emiatt nem kezelhető a klinikai vizsgálatok összesítésével azonos súlyú bizonyítékként.
A gyakorlati következtetés egyszerű: a rendszeres szójaétel- vagy szójafehérje-fogyasztás miatt önmagában nincs megalapozott ok tesztoszteroncsökkenéstől vagy ösztradiol-emelkedéstől tartani. A kisebb, speciális feltételekhez kötött hatás teljes kizárásához pontosabb adatok kellenének, de a súlyos hormonális károsodásról szóló állítást a jelenlegi összesített klinikai eredmények nem támasztják alá.
