A kérdés, amelyre az adatok válaszolhatnak
A lényeg nem az, hogy kimutatható-e alumínium egy szövetmintában, vagy történik-e valami egy laboratóriumi sejttenyészetben. A fogyasztói döntés szempontjából az számít, hogy a hónaljon rendszeresen használt, alumíniumsót tartalmazó izzadásgátló mellett gyakoribb-e a klinikailag diagnosztizált emlőrák, mint a nem használóknál vagy az alumíniumsó-mentes terméket választóknál. Erre a jelenlegi humán adatok nem mutatnak mérhető kockázatnövekedést.
Mit mutatnak a közvetlen humán eredmények?
A 2002-ben megjelent eset-kontroll vizsgálat nem talált statisztikailag szignifikáns kapcsolatot az izzadásgátló használata és az emlőrák között. Az esélyhányados 0,9 volt. A p-érték 0,23 volt. Vagyis ebben a vizsgálatban a használók körében nem volt nagyobb az emlőrák esélye.
A 2016-os szisztematikus áttekintés ugyancsak nem jelzett kockázatnövekedést: a mindössze két eset-kontroll vizsgálatra épülő összesítés 0,40-es esélyhányadost közölt, 95 százalékos konfidenciaintervalluma pedig 0,35–0,46 volt. Ezt nem érdemes védőhatásként olvasni, mert a bizonyíték gyenge, a feltűnően alacsony becslést pedig torzítások és az expozíció pontatlan meghatározása is befolyásolhatta.
Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet, az NCI jelenlegi összefoglalója is arra jut, hogy nincs tudományos bizonyíték, amely az izzadásgátlók vagy dezodorok használatát az emlőrák kialakulásához kapcsolná. Ez egybevág a közvetlen epidemiológiai eredmények irányával.
Miért nem jelent ez végleges felmentést?
A rendelkezésre álló kutatások nem elég pontosak ahhoz, hogy minden apró hatást kizárjanak. A közvetlen bizonyítékok zöme eset-kontroll vizsgálatokból származik: a már diagnosztizált résztvevők korábbi szokásait hasonlítják össze másokéval. A használatot többnyire önbevallás alapján rögzítették, ezért a pontatlan emlékezés is torzíthatta az eredményeket.
A 2023-as szisztematikus áttekintés további lényeges problémákat emel ki. A humán vizsgálatok nem mindig korrigáltak megfelelően az ismert emlőrákkockázati tényezőkre, és gyakran összemosták a dezodort az izzadásgátlóval. A termék tényleges alumíniumsó-tartalmát sokszor nem ellenőrizték megbízhatóan. Emiatt az adatok nem pontosan azt az összehasonlítást teszik lehetővé, amely a vásárlói döntéshez szükséges.
Hiányoznak a jól megtervezett prospektív kohorszvizsgálatok is. A használat gyakoriságáról, időtartamáról és a használat kezdetekor betöltött életkorról töredékesek az adatok. Ugyanez igaz a borotválás utáni alkalmazásra és a dózis–válasz kapcsolatra. Megbízható abszolút kockázatkülönbséget ezért nem lehet megadni.
Mit jelentenek a biológiai nyomok?
A laboratóriumi eredmények nem pótolják az emberi megbetegedések vizsgálatát. A friss áttekintésben szereplő tizenhárom emlőszöveti alumíniumvizsgálat eredményei nem voltak következetesek. Sejtvonalas kísérletek jeleztek lehetséges karcinogén hatást, de egy sejttenyészetben megfigyelt változás önmagában nem bizonyítja, hogy a szokásos hónalji használat embereknél növeli az emlőrák előfordulását.
A bizonytalanság pontos határa
A jelenlegi bizonyíték alapján az alumíniumsós izzadásgátló rendszeres használatához nem társul kimutatott, mérhető emlőrákkockázat-növekedés. Ez nem ugyanaz, mint annak bizonyítása, hogy a lehetséges hatás matematikailag pontosan nulla. A kevés és pontatlan közvetlen adat miatt egy nagyon kis különbség rejtve maradhatott, de ebből nem következik, hogy ilyen különbség valóban létezik.
